Településtörténeti terem - 18. század

A 17. század második felétől Bodrogkeresztúr birtokai a Rákócziak kezébe kerültek. 1699-ben Rákóczi Ferenc gyermekei, II. Rákóczi Ferenc és Rákóczi Julianna megállapodtak a birtokok felosztásában, amelynek révén Bodrogkeresztúr Rákóczi Julianna birtoka lett, aki ekkor már a lotharingiai származású Aspremont Ferdinánd felesége volt. Leszármazottjaik egészen 1945-ig Bodrogkeresztúr földesurai voltak.

A 18. század a vallási sokszínűség kialakulásának a korszaka a településen. míg az 1600-as években nagyrészt református vallású volt a város, s a katolikus templomot is a reformátusok használták, az ellenreformációnak köszönhetően a 18. század elejétől a templomot visszakapták a katolikusok. A településen egészen II. József türelmi rendeletéig nem lehetett újból református templom. Debreceni Ember András is a Tokaj-Hegyaljáról szóló versében arról ír, hogy a kálvinisták egy borházban kénytelenek az istentiszteleteket tartani.

Az 1700-as évek elején érkezhettek meg a települése az első zsidó árendások, egy 1723-as összeírás szerint már 7 zsidó család élt a városban, akik részben borkészítésből és kereskedelemből, részben pedig kocsmáztatásból éltek. Érdekesség, hogy míg a 18. század végén a település összlakosságához képest a zsidóság aránya nem volt több mint 7-8%, addig a 20. század elejére, Sáje Steiner idejében ez az arány 25%-ra nőtt.

A település vallási sokszínűségét tovább erősítette 1766-ban a Görögkatolikus Egyházközség megalapítása. A barokk stílusú Szent György Nagyvértanú tiszteletére szentelt templomot 1782-ben építették. Sajnos egy 19. században pusztító tűzvész következtében az épület nagy része károsodott, felújítására csak a 20. században kerülhetett sor.