Bodrogkeresztúr és a nyelvújítás - Barczafalvi Szabó Dávid

Tudta, hogy Bodrogkeresztúr nélkül nem lennének olyan szavaink, mint zongora, belváros, helyettes, csontváz, hímzés, művész, külföld, mondat, társadalom, esernyő?
Miért?
Barczafalvi Szabó Dávid, a híres nyelvújító, akinek ezeket a szavakat köszönhetjük, 1752-ben Bodrogkeresztúrban született és itt töltötte a gyerekkorát is. Az ifjú Barczafalvi az első nyelvújítók egyike volt, már 1786-ban bejelentette a pozsonyi Magyar Hírmondóban, hogy új szavakat fog használni „mindaddig, valamig csak azoknak nem tetsző voltok felől” meg nem győzik. Új szavaival, kifejezéseivel azonnal megbotránkozást keltett olvasói körében. A rákövetkező évben megjelentette a Szigvárt klastromi története című regényfordítását, amelybe annyi új szót tett, hogy az gyakorlatilag teljesen olvashatatlanná tette a végeredményt. Érdekesség, hogy Barczafalvi szavait az ortológusok (a hagyománytisztelők) és a neológusok (nyelvújítók)  is támadták. 1792-től a Sárospataki Kollégium matematika és fizika tanára volt, tantárgyait magyarul adta elő. 1802-ben az iskola a rektorának nevezte ki, de 1805-ben lemondott és visszavonult.