Településtörténeti terem - Kezdetek
360 fokos betekintés
Kattints a helyszínen körbetekintéshez
Kezdetek
Üdvözöljük a Keresztúri Kincsestárban! Kiállításunk bemutatja a keresztény Bodrogkeresztúr több mint 800 éves történetét, emellett elrepít a helyi mítoszok világába és az egykor itt élő őskori emberek tűzhelyéhez is.
Amikor 2017-ben elkezdődött a római katolikus templom feltárása, még senki nem gondolta, hogy rövid időn belül olyan leletekre bukkannak, amelyek tárgyi emlékekkel is igazolni fogják a település alapításával kapcsolatos korábbi feltételezéseket. A templom falazata egy, valószínűleg a Szentföldről származó kőkeresztet rejtett, amely igazolni látszik azokat a vélekedéseket, amely szerint a település elnevezése kapcsolódik a Szent János nevét viselő keresztes lovagokhoz, akiket kereszturaknak neveztek. Előkerült továbbá a templom középkori kő keresztelőtálja, illetve a templom / település alapítóinak sírköveire is rátaláltak. A kezdet és a vég, egyben a folytonosság tárgyi dokumentumai ezek, amelyek ma a Keresztúri Kincsestárban megcsodálhatóak, és nemcsak Bodrogkeresztúr 800 évvel ezelőtti világát idézik meg, hanem biztosítják a kontinuitást a múlt és a jelen között. Az ásatások során feltárt oszlopmaradványok sem csak kövek, hiszen a több mint 800 éves település keresztény hitének stabilitását jelzik. Pedig az évszázadok viharai Bodrogkeresztúrt is sokszor megtépázták, amelyből azonban mindig új erőre kapva lábalt ki a helyi közösség.
A templom, amely Bodrogkeresztúr több mint 800 éves történelmének jelképe, látogatható - a Kincsestár megtekintésének végén virtuálisan is szétnézhetnek benne az érdeklődők.
Bodrogkeresztúr neve egy 1239-es oklevélben jelenik meg először, amelyben említést találunk a bodrogkeresztúri várról is, amely a Várhegyen állott. A hegy ma Szegihez tartozik, várának viszont ma már semmi nyoma. Hogy azonban az évszázadok során a romok folyamatosan foglalkoztatták az itt élőket, mi sem mutatja jobban, hogy számos legenda és mese kapcsolódik a várhoz. Az egyik szerint a vár gonosz ura ki akarta semmizni a kisebbik fiát, ezért a vár alatti alagútba vitette kincseit. A nagyobbik fiával épp számba vették azokat, amikor a kisebbik rájuk bukkant. Megijedtek, majd a kisebbik fiút üldözni kezdték, aki a hegyen felfelé menekült. Miután kiért a várból, az istenek megsajnálták, és apját, bátyját és a kincseiket elsüllyesztették. A kincset azóta sem találták meg.
A település 1411-től a tokaji váruradalom tartozéka, Luxemburgi Zsigmond egykori dézsmapincéje ma is látogatható a településen. Az 1400-as években a település urai között Garai Jánost, Brankovics Györgyöt, Hunyadi Jánost majd feleségét, Szilágyi Erzsébetet is számon tartjuk. Utánuk Hunyadi Mátyás örökölte, aki valószínűleg megfordult a településen, ő Szapolyai Imrének zálogosította el Bodrogkeresztúrt.
Amikor 2017-ben elkezdődött a római katolikus templom feltárása, még senki nem gondolta, hogy rövid időn belül olyan leletekre bukkannak, amelyek tárgyi emlékekkel is igazolni fogják a település alapításával kapcsolatos korábbi feltételezéseket. A templom falazata egy, valószínűleg a Szentföldről származó kőkeresztet rejtett, amely igazolni látszik azokat a vélekedéseket, amely szerint a település elnevezése kapcsolódik a Szent János nevét viselő keresztes lovagokhoz, akiket kereszturaknak neveztek. Előkerült továbbá a templom középkori kő keresztelőtálja, illetve a templom / település alapítóinak sírköveire is rátaláltak. A kezdet és a vég, egyben a folytonosság tárgyi dokumentumai ezek, amelyek ma a Keresztúri Kincsestárban megcsodálhatóak, és nemcsak Bodrogkeresztúr 800 évvel ezelőtti világát idézik meg, hanem biztosítják a kontinuitást a múlt és a jelen között. Az ásatások során feltárt oszlopmaradványok sem csak kövek, hiszen a több mint 800 éves település keresztény hitének stabilitását jelzik. Pedig az évszázadok viharai Bodrogkeresztúrt is sokszor megtépázták, amelyből azonban mindig új erőre kapva lábalt ki a helyi közösség.
A templom, amely Bodrogkeresztúr több mint 800 éves történelmének jelképe, látogatható - a Kincsestár megtekintésének végén virtuálisan is szétnézhetnek benne az érdeklődők.
Bodrogkeresztúr neve egy 1239-es oklevélben jelenik meg először, amelyben említést találunk a bodrogkeresztúri várról is, amely a Várhegyen állott. A hegy ma Szegihez tartozik, várának viszont ma már semmi nyoma. Hogy azonban az évszázadok során a romok folyamatosan foglalkoztatták az itt élőket, mi sem mutatja jobban, hogy számos legenda és mese kapcsolódik a várhoz. Az egyik szerint a vár gonosz ura ki akarta semmizni a kisebbik fiát, ezért a vár alatti alagútba vitette kincseit. A nagyobbik fiával épp számba vették azokat, amikor a kisebbik rájuk bukkant. Megijedtek, majd a kisebbik fiút üldözni kezdték, aki a hegyen felfelé menekült. Miután kiért a várból, az istenek megsajnálták, és apját, bátyját és a kincseiket elsüllyesztették. A kincset azóta sem találták meg.
A település 1411-től a tokaji váruradalom tartozéka, Luxemburgi Zsigmond egykori dézsmapincéje ma is látogatható a településen. Az 1400-as években a település urai között Garai Jánost, Brankovics Györgyöt, Hunyadi Jánost majd feleségét, Szilágyi Erzsébetet is számon tartjuk. Utánuk Hunyadi Mátyás örökölte, aki valószínűleg megfordult a településen, ő Szapolyai Imrének zálogosította el Bodrogkeresztúrt.
