Református templom

A copf stílusú templom a 18. század végén épült, első ütemben torony nélkül, hiszen a protestánsoknak tilos volt ebben az időszakban templomtrornyot építenük. A tornyát csak 1803-ban kezdték el építeni Ferencz Ignác tokaji építőmester vezetésével.

Ebben az időszakban még a mostani Felső utca volt a település főutcája, s II. József rendelkezése értelmében a templomot csak a főutcának háttal, harminc méterrel lejjebb volt szabad megépíteniük protestánsoknak.

A történelem úgy szolgáltatott igazságot a reformátusoknak, hogy a Bodroghoz közelebb eső alsó utca lett a borkereskedők főútvonala, s végül a folyó vonalát követő alsó utca teljesen átvette a fő utca szerepét.

A reformáció elterjedésével Bodrogkeresztúr népe hamar áttért a kálvinista vallásra, az 1600-as években a település református volt, sőt, a 17. század közepén a Sárospataki Református Kollégiumnak nagygimnáziuma is működött a településen. Később az ellenreformáció során elűzték a kálvinistákat a mezővárosból, Thökölynek köszönhetően térhettek csak vissza, a Rákóczi-szabadságharcot követően azonban újból megszűnt a helyi református hitélet, mivel az addig használt egykori katolikus templom visszakerült a katolikus egyházhoz, s csak II. József türelmi rendelete tette lehetővé új templom építését.

Az évek során a templomot többször is fel kellett újítani. A legutóbbi felújításra a 2000-es években került sor.

Érdemes szép nyári estén kisétálni a templomhoz, hiszen az eget kémlelve kis szerencsével deneverék esti vadászatát is megfigyelhetjük. Az épület hajópadlása ugyanis évtizedek óta két fokozottan védett denevérfaj nyári szálláshelye. Több mint 2000 csonkafülű és nagy patkósdenevér talál itt menedéket a nyári hónapokban.