Pinceterem - Kerámiagyártás
A bodrogkeresztúri kerámiagyártás a 20. században
Az 1920-as évek végén egy fiatal tanítónő furcsa, „bogaras" férjjel érkezett a faluba. A kíváncsi lányok, asszonyok - akik be-belestek a „bogaras" ember műhelyébe — azt mondták: a tanítónő férje, Ulrich Károly süti a sarat! Akkor még kevesen sejtették, hogy alig két évtized múltán - immár a kis üzemet alapító mester egyik fiának, Ulrich Józsefnek köszönhetően több mint 300 embernek fog ez a kis üzem munkát adni.
Ulrich Károly régi keramikus dinasztia sarja, a herendi porcelángyár főkorongosának, Ullrich Jakabnak a fia, már 11 éves korában az ottani gyárban dolgozott inasként. Az inasévek eltelte után a németországi porcelánműhelyek gyártási technikáját tanulmányozta. Az 1901-es évben már Hódmezővásárhelyen találjuk, az agyagipari iskola vezetőjeként. 1907- ben nyitotta meg első önálló kerámiatanhelyét Orosházán, üzemében, családja közreműködésével használati tárgyakat készített. Az első világháború után az üzem megszűnt, és az Ullrich család egy évtizedes sikertelen kísérletezés után 1930-ban Bodrogkeresztúron alapította meg a kerámiagyárát.
Kezdetben csak a család tagjai készítettek itt sárospataki és hollóházi kaolinból tűzálló edényeket, kávés-, teáskészleteket, fonott szélű tányérokat, kosárkákat, festett díszműárut a belföldi kereskedelem számára. A II. világháború után az üzemben ipari kerámiatárgyakat, valamint díszkerámiákat is készítettek.
A keresztúri kerámiaüzem az egykori Vásártér szomszédságában, a mai Bott Pince helyén működött.
A keresztúri kerámiagyártás harmadik epizódja 1994-ben indult el, amikor a Holland Rt. elindította a Rákóczi-palack nevet viselő kőedénygyártást holland technológia és német alapanyagok felhasználásával. A palackok tokaji borral megtöltve ma is elérhetőek számos hazai boltban.