Pinceterem - Geológia, bányászat

A filoxéra járványt követő időszakban a település lakossága számára fontos megélhetési forrást jelentettek a keresztúri kőbányák, még akkor is, ha nehéz és sokszor életveszélyes munkát végeztek az itt dolgozók.

Az első bányát 1806-ban alapították, itteni követ azonban már jóval korábban is használtak - például a szabolcsi földvár ásatásain is találtak itt bányászott köveket, s a hagyomány szerint Tokaj várát is ebből a kőből építették.
1822-ben egy korabeli településleltár három bányáról írt:

“Kőbánya, 1-ső A Csonka Hegy tetején jó épületre való fejér kő. 2-ik Az Ó Bánya Hegyoldalán, mindenféle Kőfaragó munkára alkalmatos kő. A Tokaji Hegynek a Keresztúri határba eső Északi részén a Lehely Oldalon fényes eres kövek. Gránát forma apró kövekkel és petrificált részekkel.”

A Millennium éveit megelőző és követő gazdasági fellendülés idején évi 10-12 ezer vagon követ szállítottak Bodrogkeresztúrról az ország minden tájára. Az 1930-as években 8-10 bányából kb. kétezer vagon követ szállítottak az Alföldre és az ország nagyvárosaiba. Ebből a kőből épült a sátoraljaújhelyi fegyház, melynek építéséhez a követ maguk a rabok bányászták, az ózdi vasgyár, a tokaji polgári iskola, a balsai Tisza-híd oszlopzata, s persze számos templom, iskola és lakóház is.
1926-ban “Kárpáti Perlit Ipar” néven jött létre az a gyár, amely a közeli hegyekben bányászott “kőport” dolgozza fel. Az üzem a kibányászott nyers kőport zúzás, szárítás, szitálás és rostálás által nyolcféle minőségre dolgozza fel, amelyek közül a finomabbak festékekhez, kencékhez, nippekhez, vázákhoz kerültek felhasználásra, a durvábbak pedig betonszerű tárgyak készítésére voltak kiválóan alkalmasak.