Őskori kerámialeletek

A múzeumok kiállításain rendszeresen találkozhatunk különböző korokból származó kerámiadarabokkal. Ennek az az egyik oka, hogy mint ahogy ma is minden háztartásban vannak tároló- és ivóedények, úgy a régi embereknek is szüksége volt rájuk. “Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik” - tartja a közmondás - s nyilvánvalóan amikor eltört, eldobták, újat készítettek. Részben ennek köszönhetően maradt fenn számos ivó- és tárolóedény. 

A másik ok a régi emberek vallására vezethető vissza.  Ahogy az egyiptomi piramisokban is a fáraó múmiája mellett számos tárolóedényt találtak, amiben egykor víz, illetve élelem volt, ugyanúgy a Bodrogkeresztúron talált korabeli emberek mellett is számos kisebb-nagyobb tárolóedényt találtak, hogy a túlvilágon semmiben se legyen hiánya az elhunytnak. Ezek az eszközök mindennapi használatban nem voltak, direkt a halotti kultusz szolgálatában álltak. 

A régészek, művészettörténészek számára egy-egy ilyen kerámia edény nagyon sok mindent elmond, amit talán az átlagemberek nem vesznek észre. Területenként és történelmi koronként más-más például az edények formája, díszítése, mérete, részben az anyaga, kimunkáltsága is. A bodrogkeresztúri kultúrakör legfontosabb vezértípusai közé például a tejesköcsögalakú edények tartoznak, amelyek mindig két kis füllel vannak ellátva a peremen vagy egész közel a peremhez. Általában dísznélküliek, amennyiben viszont az edények vonaldíszesek, a betétanyag porrátört kagyló héjából készült.

És most ugorjunk egy nagyot az időben, hiszen Bodrogkeresztúron nemcsak a rézkorban készítettek kerámiaedényeket!