Községháza

A Tokaji Borvidék a török hódoltság korában vált Magyarország legfontosabb borvidékévé. Ebben az időszakban sok helyen a vizek még szennyezettek voltak, éppen ezért a borfogyasztás a mindennapi szomjoltás része volt, nemcsak élvezeti cikk. A tokaji bor azonban már akkor kiváló minőségű volt,  a borvidéken élő görög és zsidó kereskedőknek köszönhetően sok  külföldi országba is eljutott a híre, aminek köszönhetően egyre több településen kezdték a borokat tokaji név alatt értékesíteni. Ezért 1737-ben királyi rendelet született arról, mely településeken lehet tokaji bort készíteni - így született meg a világ első zárt borvidéke, amely azt jelenti, hogy kizárólag a rendeletben felsorolt településeken készült borokat lehet Tokaji néven forgalomba hozni. Ezek egyike Bodrogkeresztúr. 

A település első említései a középkorból származnak, a Szenföldről hazaérkező keresztes lovagok alapították. Már az 1300-as évektől a magyar királyoknak is volt birtoka, illetve pincéje a településen. 

Magyarország 150 éves török megszállása alatt Bodrogkeresztúr mezővárosi rangot viselt, kiterjedt gazdasági kapcsolatokkal. Ebben az időszakban a település lakossága református vallású volt - erre utal a községháza homlokzatán is látható címer: a keresztre helyezett zászlót hordozó, a zászlóra visszatekintő bárány a reformátusok jelképe, ugyanez a bárány szerepel a szintén erős református gyökerekkel rendelkező Debrecen címerében is. 

A kuruc korban Bodrogkeresztúr a Rákócziak birtoka volt, majd a 18. században a Habsburgoké. A település határában 1806-ban indult el a bányászat, amely a 19-20. században számos embernek nyújtott megélhetést a borkészítés és a kereskedelem mellett is. Mindezek ellenére a 19. század végén a település elveszítette városi címét. 

A községháza az 1930-as évektől kezdve szolgálja a helyi lakosokat.