Községháza

A községházánál idézzük fel a település történetét!

A település ősidők óta lakott volt. Nevét a Szent Kereszt (Kereszt Úr) tiszteletére szentelt templomról kapta.

Bodrogkeresztúr neve egy 1239-es oklevélben jelent meg először. 1411-től a község a tokaji váruradalom tartozéka. Urai között Garai Jánost, Brankovics Györgyöt, Hunyadi Jánost majd feleségét, később Hunyadi Mátyást láthatjuk, aki Szapolyai Imrének zálogosította el a települést.

Az 1517-ben és 1520-ban lejegyzett urbáriumok már mezővárosként említik Bodrogkeresztúrt, melynek népessége meghaladta Tokajét. Egy összeírás szerint ugyan a törökök 1567 előtt elpusztították, de hamarosan újraépült, gazdasági-, társadalmi élete fellendült. 

Az 1600-as évekre Bodrogkeresztúrban évi négy országos vásár volt, mindennapos helyi piacot tarthatott, mészárszéket üzemeltethetett, bormérési joga volt, maga választhatta a bíráit és pallosjoga is volt. Birtokosai többek között Bocskai István, Báthory Gábor, majd a Rákóczi család volt.

A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc bukása után, Bodrogkeresztúr gazdaságilag kimerülve, kifosztva indult neki a 18. századnak, ám a szőlőnek, a bornak és az itt élők szívós munkájának köszönhetően sikerült a mezővárosnak újból talpra állnia.

A település a 19. században a mezővárosok megszűnésével vált községgé. A mostani községháza épülete valamikor a Hohenlohe hercegeké volt, amelyet a település vezetése 1929-ben vásárolt meg, az árát a postahivatal számára eladott, korábbi községháza bevételéből fizette ki.