Kilátópont
Aki felsétál a település fölött található kilátópontra, nemcsak a páratlan látványt élvezheti, hanem megérezhet valamit abból a misztikumból, amellyel a térség lakossága maga is évszázadok óta viseltetik a környezete iránt. Csodálattal, de egyben alázattal: a helyi mesék egy olyan világot mutatnak, ahol az emberek nem uralják a természetet, hanem alárendelik magukat a természet sajátos törvényeinek, cserében a természet megajándékozza őket minden elképzelhető jóval.
A kilátópontról balfelé nézve a Szegi várhegyet láthatjuk. A helyi mesevilág szerint a Várhegyen lévő mesebeli tündérvárban egykor tündérek éltek, akik gyakran labdázással múlatták az időt. A labda néha leesett, ilyenkor a tündérek sírtak. Könnyeikből keletkezett a Bodrog.
Ez a könnyes, szép folyó máig lenyűgözi az ide érkezőket. Tavasszal, az áradás idején egyetlen, sok kilométeres összefüggő vízfelületnek tűnik a folyó, amelyből itt-ott fák lombja, bokrok ága látszik csak ki. Ilyenkor csónakkal megközelítve az árteret különleges, csak erre a tájra jellemző madarakat, növényeket lehet megnézni. Nyáron megszelídül, ilyenkor kiváló lehetőséget teremt kajak-kenuzásra, csónakázásra, horgászásra. A halászat ma már nem jellemző, azonban egykor mintegy 20 halászcsalád élt Bodrogkeresztúron, akik már hajnalban elindultak a Bodrogra, és sokszor csak a késő éjszakai órákban vagy másnap hajnalban tértek haza. Meséikben gyakran fordulnak elő vízidémonok, lidércek. Az egyik mesében például a vízből egyszer csak felbukkant egy gyerek a víz tetején, pocsolva, majd amikor eltűnt, a folyó közepéből óriási szálfa nyúlt ki hirtelen és eresztett félelmet a halászokra.
Jobbra nézve a Nagykopasz hegyet csodálhatjuk meg. A hagyomány szerint a hegyen gyűltek össze időről időre a környék boszorkányai. A egyik mese szerint a bodrogkeresztúri kovács felesége is boszorkány volt. A férjének feltűnt, hogy az asszony esténként sűrűn eltűnik otthonról, ezért megkérte az inasát, hogy lesse meg, hová jár az asszony. A boszorkányok sötétedés után a keresztnél találkoztak, hogy aztán a Tokaji-hegyen folytassák az éjszakát. A kovács felesége rádobott egy kengyelt egy hordóra, ami azonnal paripává vált, így jutottak fel a Nagykopaszra, az inas azonban a hordó hasában húzta meg magát. Éjfélkor, a boszorkánygyűlés végén visszamentek a kereszthez, ahol a kengyelt levéve a ló újból hordóvá vált - az inas ekkor azonban kiugrott a hordóból és a boszorkányra dobta a kengyelt - így az vált lóvá. A lovat bevezette a kovácsműhelybe s másnap megpatkoltatta a kováccsal. Amikor a boszorkány visszaváltozott asszonnyá, a kezén és lábán ott voltak a patkók, így derült ki, hogy mit csinál éjszakánként.
A térség mesevilága a Keresztúri Kincsestárban részletesebben is megismerhető, a Bodrogzug vízi világa pedig SUP-ról és kenuból közelebbről is megismerhető.
