Sok-sok évszázadon át különlegességnek számított, ha valaki tudott írni-olvasni. Csak a kiváltságos, gazdag gyerekek számára volt elérhető a tanulás lehetősége, a legtöbben életük végéig analfabéták maradtak. Éppen ezért kiemelkedő, hogy Bodrogkeresztúron valószínűleg már 600 évvel ezelőtt, az 1400-as években is volt iskola, arról pedig már írásos dokumentumaink vannak, hogy az 1500-as években írni, olvasni, számolni tanulhattak a keresztúri gyerekek az iskolában - noha ekkor még csak 4 osztály volt a számukra elérhető, s csak a legjobb tanulóknak volt lehetősége a további tanulásra. Ebben az időszakban általában egyetlen tanító tanította az összes évfolyamot, illetve a nagyobb gyerekek segítettek a kisebbeknek a tanulásban. Éppen ezért nem is a mostani iskolaépületben tanultak a gyerekek - ez az épület eredetileg egy gazdag nemes lakóháza volt, s csak később alakították iskolává. 

Érdekes történetet jegyeztek fel a dédszüleid időszakában tanulók az iskola akkori tanítójáról:

“Az öreg Martinek bácsinál egy házikígyó tartózkodott az iskolába, amelyhez nyúlni sem szabad volt, ő azt etette, ápolta és gondozta. Minden áldott reggel egy tányér tejet adott neki, a kígyó eléjött, szépen beszedegette és elment. Mikor meghalt a tanító, akkor a kígyó eltűnt.”