Iskola

Ugyan feltételezhető, hogy a környező településekhez hasonlóan Bodrogkeresztúrnak is volt iskolája már az 1400-as években is, működéséről elsőként csak az 1607-ben összeállított mezővárosi rendtartások között olvashatunk. Ebben az időszakban a településen négy osztályos református kisgimnázium működött, a szőlőművelésből adódóan a rektor jövedelmének jelentős részét a gazdánkénti egy-egy köböl bor tette ki, de a temetéspénzek fele is a tanítót illette a kántori szolgálat fejében. Emellett a diákoktól tandíjat is kapott, illetve szolgálati ideje alatt egy szőlőt is kapott művelésre.

1648-ban a Sárospataki Református Kollégium nagygimnáziumaként működött az iskola, ahol már teológiai alapképzést is biztosítottak a diákoknak. Az iskola tanítványa volt az 1600-as években Keresztúri Bíró Pál református prédikátor és jeles pedagógus, a 18. században pedig a Magyar Hírmondó későbbi szerkesztője, a híres / hírhedt neológus Barczafalvi Szabó Dávid is. Mindketten Bodrogkeresztúr szülöttei. 

A Rákóczi-szabadságharcot követően létrejött a római katolikus iskola is 1714-ben. 

Az első Állami népiskolát 1894-ben alapították. A jelenlegi iskola épülete egykor nemesi kúria volt, a hagyomány úgy tartja, hogy Eötvös József az 1841-42-ben megjelent első regényének, a Karthauzinak a részleteit ebben az épületben írta, miután pedig  Eötvös 1848-ban az első független felelős minisztérium kultuszminisztere lett, a szabadságharc bukása után szintén itt húzódott meg.

Az iskola 20. századi történetéből a kígyó legendáját külön is érdemes kiemelni, amit az 1960-as években jegyeztek le helybéliek elmesélése alapján:

“Az öreg Martinek bácsinál egy házikígyó tartózkodott az iskolába, amelyhez nyúlni sem szabad volt, ő azt étette, ápolta és gondozta. Minden áldott reggel egy tányér tejet adott neki, a kígyó eléjött, szépen beszedegette és elment. Mikor meghalt, akkor a kígyó eltűnt.”