Geológia, bányászat

“Valamikor a Nagykopaszon tündérek éltek, életüket azonban gyakran megzavarta a tűzokádó hegy, melynek kráterébe az egyik tündér bele is esett. Szerelmes párja sűrű könnyeit végighullatta az aranyló hegyoldalakon. A síró tündér arannyá váló könnyei felszívódtak a venyigékbe s azért olyan édes és aranyszínű a tokaji bor.” 

- tartja az egyik helyi mese, amely szépen példázza, hogy nemcsak a talajban talált kincsek vagy a föld alatt tárolt folyékony arany, a bor jelent különleges értéket Tokaj-Hegyalján, hanem maga a talaj is, amely alapvetően határozza meg egy-egy térség kulturális, építészeti és mezőgazdasági adottságait. 

Ha szétnézünk Bodrogkeresztúr környékén, mindenhol kúp alakú hegyeket látunk. Ezek egykor, mintegy 11-12 millió évvel ezelőtt működő vulkánok voltak - maga a Nagykopasz-hegy is ontotta magából a tüzet, mígnem kialakult mai formája. Érdemes megjegyezni, hogy ez a folyamat mintegy 40 millió évvel a dinoszauruszok kihalása után történt - azaz amikor még a dínók uralták a földet, ezek a hegyek nem léteztek. 

A kiömlő, majd megszilárduló láva a borvidék különböző területein más-másféle kőzetet eredményezett. Van, ahol kemény, sötét bazalt, van, ahol fehér dácit jellemzi a területet. Tokaj környékén, miután kialudt a Nagykopasz-hegy, a jégkorszakban vastag lösztakaró (másnéven sárga föld) rakódott le a szélnek köszönhetően, amelyben ma is fellelhető az ősi csigák, kagylók és az akkori növények lenyomata.

A különböző típusú köveket keménységük, málékonyságuk, szivacsosságuk alapján más-más formában használják fel. Van, ami az utak borítására a legalkalmasabb, van, amiből házakat építenek, van, ami burkolóanyagként szolgál, stb. Bodrogkeresztúr környékén 1806-ban indult el az első bánya, az itt bányászott fehér követ, a dácitot elsősorban a házak építésére használták fel. Érdekesség, hogy keresztúri kőből épült például a hagyomány szerint a tokaji vár vagy éppen a sátoraljaújhelyi börtön, amelyhez a követ maguk a rabok bányászták ki.