Dereszla pince

A középkorban a jobbágyok, városi polgárok és nemesek még nem pénzben fizették az adót az egyháznak, illetve az uralkodónak, hanem terményben és borban. A törvény úgy rendelkezett, hogy a jövedelem tizedrészét kellett adóként beszolgáltatni, innen alakult ki a dézsma szó a latin decima, (tized) szóból. 

A Dereszla Pince már az 1300-as években dézsmapinceként működött, azaz a környékről ide szállították be az adót a lakosok, s valószínűleg megfordulhatott a falai között Zsigmond, illetve később Mátyás király is. Általában akkorák voltak ezek a pincék, hogy akár szekérrel is kényelmesen be lehessen menni a hordókat lepakolni. Ugyan a beszállított dézsmabor általában igen gyenge minőségű ital volt, mivel a termelők igyekeztek a legrosszabb borukat beadni dézsmabor gyanánt, az uralkodónak mégis tetemes hasznot jelentett, mivel a pincék közelében lévő kocsmákban ezt a bort lehetett fogyasztani. 

Nevezetes eseménye volt a községnek az 1848-49-es szabadságharc idején a bodrogkeresztúri csata. 1849. január 23-án Klapka György vezetése alatt a magyar seregek győzelmet arattak a császári csapat felett. A véres harcok Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud területén zajlottak. Számos emlékirat és visszaemlékezés született a csatáról, egyik tárgyi emléke pedig épp a Dereszla Pincészetnél található, amelynek falában ma is látható egy ágyúgolyó. A Bodrogkeresztúri csata történetével a Keresztúri Kincsestárban részletesen is megismerkedhettek.