Dereszla Pince

Izgalmas a története a település egyik legnagyobb múltú pincerendszerének, a Dereszla Pincének, amely több pincejárat egybenyitásából alakult ki. A pince első írásos említése a 15. századból származik, akkor a Zsigmond király tulajdonában lévő pincéket használták a borban leadózott tized begyűjtésére és tárolására. Az 1450-es évektől Hunyadi Mátyás a pince tulajdonosa. A 16. században a Habsburgok tulajdonában volt, később 1605-től az erdélyi fejedelmek - Bocskai István, majd Bethlen Gábor irányították a Dereszla-domb északi oldalán fekvő majorságot és a hozzá tartozó pincéket. 1645-ben került a Rákócziak tulajdonába, 1699-ben Zrínyi Ilona lánya, II. Rákóczi Ferenc testvére, Rákóczi Julianna lett a pince tulajdonosa, aki ekkor már Ferdinand-Gobert Aspremont-Reckheim gróf altábornagy felesége volt. A 18. század végére az egyetlen leányutód házasságával Wolkenstein birtokká alakult a viharos történelmi múltú pincészet, akik 1945-ig birtokolták.  A jelenlegi pincerendszer legmagasabban fekvő és egyben legfiatalabb, a 19. század elején kivájt pincéje a soproni borkereskedő zsidó család, Kláberék tulajdona volt, amelyet a II. világháborút követően államosítottak.

Nevezetes eseménye volt a községnek az 1848-49-es szabadságharc idején a bodrogkeresztúri csata. 1849. január 23-án Klapka György vezetése alatt a magyar seregek győzelmet arattak a császári csapat felett, amelynek vezetője Schlick Ferenc volt. A véres harcok Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud területén zajlottak. Számos emlékirat és visszaemlékezés született a csatáról, egyik tárgyi emléke pedig épp a Dereszla Pincészetnél található, amelynek falában ma is látható egy ágyúgolyó. A Bodrogkeresztúri csata történetével a Keresztúri Kincsestárban részletesen is megismerkedhetnek.