Dereszla kincse terem
Dereszla kincsei
1918-ban Bodrogkeresztúr főutcája még a mai Felső utca volt. Tavasszal a Dereszla-dombon egy szakaszon veszélyessé vált a meredek útszakasz, ezért az állomás felőli közlekedés megkönnyítésére úgy döntöttek, hogy az utat lesüllyesztik. A földmunkák azonban nem várt eredményeket hoztak. Április 26-a délutánján az egyik napszámos, Subert János egy tejesköcsög nagyságú és alakú, tenyérnyi földréteget borított ki és egy cseréptányérkával gondosan lezárt edényt talált.
A folytatásról így számolt be később:
“Délután egy nagy csomó földdel lejött egy ágyúgolyó féle, amit én mindjárt fölhajítottam a tetőn álló útmesternek. Az útmester visszadobta. A golyó ahogy repült le, én a csákánnyal oldalba ütöttem, mire a benne lévő 21 karika és két csat kiesett. Ennek láttára az útmester is leugrott az elég magas dombról, sőt a többi munkások is odarohantak. De azért én kapkodtam fel a legtöbbet. Este a munkából hazafelé menet, útközben a fehérnépek után hajigáltuk, egy-két pakli dohányért adtuk oda, mindenkinek osztogattuk szét - a véleményünk szerint értéktelen - rézkarikákat. Egy asszony is kapott egy karikát, amit eladott a patikában. Ott megállapították, nem réz, hanem tiszta aranykarikák voltak. Másnap összeszedték mind a csendőrök.”
Ugyan a történelmi helyzet nem kedvezett a kutatásoknak, Széchenyi-Wolkenstein Ernő támogatásával a leletek megtalálása után néhány évvel elindulhatott a terület régészeti feltárása, amely során egy rézkori temető 50 sírját is feltárták. A kutatást Bella Lajos és Dr. Hillebrand Jenő vezette.
A temetőben kis-közepes méretű emberek leleteit találták meg, a csontvázak általában nyugat-keleti irányúak voltak. Az asszonyok a baloldalon feküdtek, arcukkal délnek fordulva, a férfiak feje alatt nagyrészt kovakés volt, jobb oldalon feküdtek a sírban és arcukkal északra néztek. A kutatások alapján Hillebrand valószínűsítette, hogy Bodrogkeresztúr vidékén nagy kereskedelmi gócpont volt az őskorban, mert a temető nagysága egy hatalmas emberi település közelségére vall. A sírokban fölhalmozott obszidián szolgáltatta a kereskedelmi cikkeket. A halottakon talált aranytárgyak igen fejlett kultúrára vallanak. Az arany bizonyára Erdélyből származott, ahol az őskorban virágzott az aranyipar.
Az összes csontváz kuporodó helyzetben volt, a kezüket-lábukat Hillebrand szerint összeköthették a hazajáró halottak iránti félelemből.
Érdekesség, hogy több kettős srít is találtak, ahol a halottak egyidejűleg kerültek a sírjukba. Hillebrand szerint ez arra utal, hogy a feleség vagy rabszolga követte urát a halálba.
A női sírokban a derék körül kerek, lapos márványból készült gyöngyöket találtak több sorban. Több darab festő kövecset is találtak, amelyek megnedvesítve sárga színnel festenek. Hillebrad szerint ezzel vagy az agyagot festették meg, vagy a hölgyek használták arcfestésre.
A feltárt temetőben a halottak mellett fészekszerűen elhelyezve az arc és térd előtt számos kerámia edényre is találtak, amelyeket a következő teremben csodálhatunk meg.
A folytatásról így számolt be később:
“Délután egy nagy csomó földdel lejött egy ágyúgolyó féle, amit én mindjárt fölhajítottam a tetőn álló útmesternek. Az útmester visszadobta. A golyó ahogy repült le, én a csákánnyal oldalba ütöttem, mire a benne lévő 21 karika és két csat kiesett. Ennek láttára az útmester is leugrott az elég magas dombról, sőt a többi munkások is odarohantak. De azért én kapkodtam fel a legtöbbet. Este a munkából hazafelé menet, útközben a fehérnépek után hajigáltuk, egy-két pakli dohányért adtuk oda, mindenkinek osztogattuk szét - a véleményünk szerint értéktelen - rézkarikákat. Egy asszony is kapott egy karikát, amit eladott a patikában. Ott megállapították, nem réz, hanem tiszta aranykarikák voltak. Másnap összeszedték mind a csendőrök.”
Ugyan a történelmi helyzet nem kedvezett a kutatásoknak, Széchenyi-Wolkenstein Ernő támogatásával a leletek megtalálása után néhány évvel elindulhatott a terület régészeti feltárása, amely során egy rézkori temető 50 sírját is feltárták. A kutatást Bella Lajos és Dr. Hillebrand Jenő vezette.
A temetőben kis-közepes méretű emberek leleteit találták meg, a csontvázak általában nyugat-keleti irányúak voltak. Az asszonyok a baloldalon feküdtek, arcukkal délnek fordulva, a férfiak feje alatt nagyrészt kovakés volt, jobb oldalon feküdtek a sírban és arcukkal északra néztek. A kutatások alapján Hillebrand valószínűsítette, hogy Bodrogkeresztúr vidékén nagy kereskedelmi gócpont volt az őskorban, mert a temető nagysága egy hatalmas emberi település közelségére vall. A sírokban fölhalmozott obszidián szolgáltatta a kereskedelmi cikkeket. A halottakon talált aranytárgyak igen fejlett kultúrára vallanak. Az arany bizonyára Erdélyből származott, ahol az őskorban virágzott az aranyipar.
Az összes csontváz kuporodó helyzetben volt, a kezüket-lábukat Hillebrand szerint összeköthették a hazajáró halottak iránti félelemből.
Érdekesség, hogy több kettős srít is találtak, ahol a halottak egyidejűleg kerültek a sírjukba. Hillebrand szerint ez arra utal, hogy a feleség vagy rabszolga követte urát a halálba.
A női sírokban a derék körül kerek, lapos márványból készült gyöngyöket találtak több sorban. Több darab festő kövecset is találtak, amelyek megnedvesítve sárga színnel festenek. Hillebrad szerint ezzel vagy az agyagot festették meg, vagy a hölgyek használták arcfestésre.
A feltárt temetőben a halottak mellett fészekszerűen elhelyezve az arc és térd előtt számos kerámia edényre is találtak, amelyeket a következő teremben csodálhatunk meg.
