Börtön

360 fokos betekintés

Kattints a helyszínen körbetekintéshez

A hagyomány azt tartja, hogy a Dereszla-domb onnan kapta a nevét, hogy itt húzták deresre az engedetlen jobbágyokat (a deres egy támla nélküli pad vagy lóca, amelyre az elítéltet ráfektették és így fenyítették meg), a városnak pedig pallosjoga is volt, halálos ítéleteket hozhatott, ami arra utal, hogy az évszázadok során igény volt a helyi börtönre vagy fogdára.

 

Azonban nemcsak ilyen jellegű gondok miatt kellett egykor a településnek fogdát fenntartania. A Bodrogzug kiváló lehetőséget kínált a környék betyárjainak, rablóinak arra, hogy elbújjanak a hatóságok elől, de időről időre történtek kisebb-nagyobb rablások is a településen és környékén, amely indokolttá tette, hogy Bodrogkeresztúrnak saját börtöne legyen. 

 

Ahol most állsz, az volt az egykori börtön!

 

A település lakosainak életében azonban nemcsak a betyárok jelentették a félnivalót - sok esetben egyéb, misztikus, alvilági történetek is szárnyra kaptak, amelyek félni, de legalábbis aggódnivalót jelentettek a mindennapokban. A településen például hihetetlenül sok mese, történet született a falu boszorkányairól, akik sok esetben rontást hoztak a háziakra, vagy éppen elapasztották a tehenek tejét.

 

A boszorkányokat többféle formában lehetett leleplezni. Az egyik szerint egy fél liter tejet fel kellett forralni és a tűzbe önteni - a boszorkányok arca megégett ettől. Más forrás szerint a forró tejet a kéménybe kellett tenni, s három napon belül előmászott a kéményből a boszorkány. A legények körében elterjedt volt a Luca-széke készítése is, amiről szintén számos történet élt még az 1960-as években is közszájon. Karácsony napján ugyanis az éjféli misén a Luca-székéről meglátható volt, ki a boszorkány a településen.

 

“Elmentek, csináltak lucaszéket. Jöttek a templomból, ráálltak, látták, hogy ki a boszorkány. Arról ismerték meg a boszorkányt, hogy háttal ültek az oltárnak, és szarvuk volt. Farkas néninek olyan nagy volt, hogy nem tudott bemenni.” - olvashatjuk az egyik történetben.

 

A legényeknek a mise végén menekülni kellett a templomból. Öt kútba kellett belökni a szék darabjait, s futni hazáig, mert ha nem értek időben a házba, a boszorkányok utólérték és jól megrugdosták őket. Ezért is szórtak út közben mákot szét, hogy ez lassítsa a banyákat.

 

Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed járj végére!

Köszönjük, hogy velünk tartottál a Keresztúri Kincsestár kiállításán!