Börtön
360 fokos betekintés
Kattints a helyszínen körbetekintéshez
A hagyomány azt tartja, hogy a Dereszla-domb onnan kapta a nevét, hogy itt húzták deresre az engedetlen jobbágyokat, a városnak pedig pallosjoga is volt, ami arra utal, hogy az évszázadok során igény volt a helyi börtönre vagy fogdára.
Azonban nemcsak ilyen jellegű gondok miatt kellett egykor a településnek fogdát fenntartania. A Bodrogzug kiváló lehetőséget kínált a környék betyárjainak, rablóinak arra, hogy elbújjanak a hatóságok elől, de időről időre történtek kisebb-nagyobb rablások is a településen és környékén, amely indokolttá tette, hogy Bodrogkeresztúrnak saját börtöne legyen. 1911-ben például kirabolták a Wolkeinstein családot, az értékeket Miskolcon próbálták értékesíteni, 1932-ben egy asszony a Bodrogba fullasztotta a kisbabáját.
A település lakosainak életében azonban nemcsak ezek jelentették a félnivalót - sok esetben egyéb, misztikus, alvilági történetek is szárnyra kaptak, amelyek félni, de legalábbis aggódnivalót jelentettek a mindennapokban. A településen például hihetetlenül sok mese, történet született a falu boszorkányairól, akik sok esetben rontást hoztak a háziakra, vagy éppen elapasztották a tehenek tejét.
A boszorkányokat többféle formában lehetett azonosítani. Az egyik szerint egy fél liter tejet fel kellett forralni és a tűzbe önteni - a boszorkányok arca megégett ettől. Más forrás szerint a forró tejet a kéménybe kellett tenni, s három napon belül előmászott a kéményből a boszorkány. A legények körében elterjedt volt a Luca-széke készítése is, amiről szintén számos történet élt még az 1960-as években is közszájon. A karácsonyi éjféli misén a Luca-székéről meglátható volt, ki a boszorkány a településen.
“Elmentek, csináltak lucaszéket. Jöttek a templomból, ráálltak, látták, hogy ki a boszorkány. Arról ismerték meg a boszorkányt, hogy háttal ültek az oltárnak, és szarvuk volt. Farkas néninek olyan nagy volt, hogy nem tudott bemenni.” - olvashatjuk az egyik történetben.
A legényeknek a mise végén menekülni kellett a templomból. Öt kútba kellett belökni a szék darabjait, s futni hazáig, mert ha nem értek időben a házba, a boszorkányok utolérték és jól megrugdosták őket. Ezért is szórtak út közben mákot szét, hogy ez lassítsa a banyákat.
Köszönjük, hogy velünk tartottak a Keresztúri Kincsestár kiállításán! Fedezzék fel virtuálisan további látnivalóinkat, illetve próbálják ki településmustránkat is, ahol az utcákon barangolva további izgalmas történeteket hallhatnak Bodrogkeresztúr történetéről.
Azonban nemcsak ilyen jellegű gondok miatt kellett egykor a településnek fogdát fenntartania. A Bodrogzug kiváló lehetőséget kínált a környék betyárjainak, rablóinak arra, hogy elbújjanak a hatóságok elől, de időről időre történtek kisebb-nagyobb rablások is a településen és környékén, amely indokolttá tette, hogy Bodrogkeresztúrnak saját börtöne legyen. 1911-ben például kirabolták a Wolkeinstein családot, az értékeket Miskolcon próbálták értékesíteni, 1932-ben egy asszony a Bodrogba fullasztotta a kisbabáját.
A település lakosainak életében azonban nemcsak ezek jelentették a félnivalót - sok esetben egyéb, misztikus, alvilági történetek is szárnyra kaptak, amelyek félni, de legalábbis aggódnivalót jelentettek a mindennapokban. A településen például hihetetlenül sok mese, történet született a falu boszorkányairól, akik sok esetben rontást hoztak a háziakra, vagy éppen elapasztották a tehenek tejét.
A boszorkányokat többféle formában lehetett azonosítani. Az egyik szerint egy fél liter tejet fel kellett forralni és a tűzbe önteni - a boszorkányok arca megégett ettől. Más forrás szerint a forró tejet a kéménybe kellett tenni, s három napon belül előmászott a kéményből a boszorkány. A legények körében elterjedt volt a Luca-széke készítése is, amiről szintén számos történet élt még az 1960-as években is közszájon. A karácsonyi éjféli misén a Luca-székéről meglátható volt, ki a boszorkány a településen.
“Elmentek, csináltak lucaszéket. Jöttek a templomból, ráálltak, látták, hogy ki a boszorkány. Arról ismerték meg a boszorkányt, hogy háttal ültek az oltárnak, és szarvuk volt. Farkas néninek olyan nagy volt, hogy nem tudott bemenni.” - olvashatjuk az egyik történetben.
A legényeknek a mise végén menekülni kellett a templomból. Öt kútba kellett belökni a szék darabjait, s futni hazáig, mert ha nem értek időben a házba, a boszorkányok utolérték és jól megrugdosták őket. Ezért is szórtak út közben mákot szét, hogy ez lassítsa a banyákat.
Köszönjük, hogy velünk tartottak a Keresztúri Kincsestár kiállításán! Fedezzék fel virtuálisan további látnivalóinkat, illetve próbálják ki településmustránkat is, ahol az utcákon barangolva további izgalmas történeteket hallhatnak Bodrogkeresztúr történetéről.
