Bodrog
360 fokos betekintés
Kattints a helyszínen körbetekintéshez
Nyilvánvaló, hogy a Bodrog mindig is meghatározta a partján élők életét. Az áradásoktól tartva Bodrogkeresztúr egykori központja is jóval a folyó szintje felett húzódott, a mai főút csak a 19. század folyamán kezdett el kiépülni. Ugyanakkor a folyó ősszel az aszúsodáshoz szükséges párát, egész évben pedig a megélhetéshez szükséges élelem egy részét is biztosította. A 20. század első felében 15-20 család kereste a kenyerét a településen a Bodrogon való halászattal, a halfogás eszközeinek neve pedig ma is a közszájon forog: háló, horog, verse, pirityelő, kutyogató, pendely, dobóháló, szák, gyalom, lobbanó, tapogató, szigony. A folyóhoz számos legenda és mese kapcsolódik, amelyek apáról fiúra hagyományozódtak a borvidéken. Az egyik például arról szól, miért köves a Bodrog medre Bodrogkeresztúr és Tokaj között.
“A mese szerint réges régen, amikor a tokaji hegyen még tündérek is éltek, a pásztorok is a hegyen legeltették a nyájaikat. Volt ott egy hatalmas szikla, az volt a tündérek kedvenc tartózkodási helye. El is varázsolták a sziklát, hogy bárki, aki ahhoz ér, nyomban kővé váljék. Történt, hogy egyszer nagy vihar kerekedett, s a pásztorok ez alá a szikla alá menekültek. De nem tudtak az átokról, s az egyik vigyázatlan bizony hozzáért. No, nyomban kővé is változtak valamennyien! Telt múlt az idő, s a viharok, záporok legörgették a kővé vált pásztorokat a hegyről, be a Bodrog medrébe. A tündérek azonban nem voltak rosszlelkűek, s megsajnálták a pásztorokat. Lementek a Bodroghoz, ahol a kővé vált pásztorok hatalmas kövek formájában kiálltak a vízből. Felvitték a pásztorok lelkét a hegyre, hozzáérintették a nagy sziklához, s a pásztorok azon nyomban valamennyien életre keltek. A testüket jelképező sziklák azonban máig is ott vannak a folyóban, azóta olyan köves a Bodrog medre Tokaj és Bodrogkeresztúr között.
Kiemelt értéket képvisel Bodrogzug madárvilága: ritka ragadozómadarak, valamint számos vízi- és gázlómadár faj él itt, de az ártér a madárvonulásnak is fontos állomása. Ennek köszönhetően 1989-ben felkerült a RAMSARI területek listájára, mint nemzetközi jelentőségű vízimadár-lelőhely.